Dr. Ghislaine Lanctot: A rendszerek, melyeket egészségügyinek hívunk…

Dr. Ghislaine Lanctot: A rendszerek, melyeket egészségügyinek hívunk, valójában betegségügyi rendszerek

Az egészségügyi biztosítások díjaiból egyetlen centet sem fordítanak az egészségre. Csak a betegség költségei téríthetők vissza. Amikor az orvosok semmi rendelleneset nem találnak, akkor a biztosítás miatt szinte fabrikálniuk kell egy diagnózist.

Elhallgatott tények

Próbáld meg elképzelni a következő jelenetet. Elmész az orvosodhoz, és közlöd vele, hogy szeretnéd tovább javítani az egészségi állapotodat, és ebben az ő segítségét kéred.

A válasz valószínű valami ilyesmi lesz: “Egészség? Mi nem kezeljük az egészséget.”

Ha abban a szerencsés helyzetben vagy, hogy dohányzol, akár csak napi néhány szál erejéig, akkor biztos lehetsz benne, hogy nem marad el a szentbeszéd. Ha nem, akkor üres kézzel fogsz távozni.

Azt javaslom, ne nagyon erősködj, mert lehet, hogy megszállottságot diagnosztizálnak nálad, és pszichiátriai esetként bekerülsz a nyilvántartásba. És akkor majd kapsz egy receptet néhány piruláról, hogy megnyugtassák az idegeidet.

Dr. Ghislaine Lanctot

Mindez nem a rosszindulat, hanem a tudatlanság miatt van így. Az évek során nekünk, orvosoknak a betegséget tanították, nem az egészséget. Az egészség meghatározása: a betegség hiánya. Ha nem vagy beteg, akkor automatikusan egészséges vagy; tehát nincs szükséged ránk.

Lehetetlen egészség

Az orvosok jövedelmét az ellátás díjtételei határozzák meg. Mégis a vizit, azaz a beteg és az orvos közötti rendszeres érintkezés, olyan aktus, amit a legkevésbé díjaz a rendszer. Pedig ez az az aktus, ami a legfontosabb.

Azok a lelkiismeretes orvosok, akik rászánják az időt – legyen az páciensként fél vagy egy óra –, aligha képesek fedezni működési költségeiket. Az ellátási díjtételeket a kormányok és a biztosítók szabják karöltve, hogy az orvosokat rászorítsák a betegre fordított idő minimálisra való korlátozására.

Emiatt az orvosok a problémák átbeszélését, a részletes kivizsgálást, a tanácsadást, a bátorítást vizsgálatokkal, receptírással, vagy műtéti beavatkozások elrendelésével helyettesítik.

A rendszerek, melyeket egészségügyinek hívunk, valójában betegségügyi rendszerek.

Erre egyszerűen nincs más szó. A betegség központú orvostudományt gyakoroljuk, amely:

  • a betegségre koncentrál az egészség helyett
  • csak a test létezését ismeri el
  • kizárólag a tüneteket kezeli, nem pedig az okokat
  • sötétben, függőségben tartja a pácienst
  • a fogyasztást ösztönzi

A tünetek kezelése, az értékek beállítása

A kórtünet egy olyan problémának a fizikai megjelenése, mely sokkal mélyebb annál, mintsem hogy láthatnánk. Szervezetünk csodálatos szerkezet, mely szó nélkül, folyamatosan alkalmazkodik a mindenkori feltételekhez. Csak amikor túlterheljük, akkor jelez nekünk, s bizonyos tüneteket mutat. A fizikai tünet a test nyelve. Micsoda lehetőség!

Ilyenformán a láz a test megnyilvánulása, amelyik önmagát védi a támadástól, a külső agressziótól. Ez az egészség jele! Ne próbálj beavatkozni! Sajnos, a betegség központú orvostudomány nem hallgat a jó szóra!

Arra tervezték, hogy elnémítsa a tüneteket, mint például a fájdalom, fáradtság, rossz közérzet; hogy az olyan jeleket, mint a láz, a duzzanat, a gyulladás, a tumor eltüntesse; hogy helyreállítsa a koleszterinszint, a vércukorszint, a kalciumszint mutatószámait; hogy “normalizálja” a viselkedést depresszió, idegesség esetén.

A tünet, mint a jéghegy csúcsa, kívánatos. Szívességet tesz nekünk. Elárulja, hogy valami sokkal jelentősebb dolog rejtőzik a felszín alatt. A tünetek kezelése olyan, mintha letarolnánk a jéghegy felszín feletti részét. Nem csoda, hogy meg vagyunk lepve, amikor hajónk beleütközik, és elsüllyed.

Nem elég, hogy ártunk a testünknek, amikor a tüneteket kezeljük, ráadásul még jobban megbetegítjük magunkat azokkal a gyógyszerekkel és drogokkal, amikkel a tüneteket kezeljük. A műtétekről nem is beszélve. Amikor ez történik, még jobban megzavarjuk a testet, olyan időszakban, amikor egyébként is küzd a felszínen maradásért. Tönkretesszük az egészségünket. Megbetegítjük magunkat.

Miért csinálják ezt az orvosok? Mert ezt tanulták: a betegséget, no és mindenekelőtt a tudományos dogmák feltétlen tiszteletét.

A probléma figyelmen kívül hagyása

Habár nem látjuk a problémát, az nem azt jelenti, hogy nem is létezik. A problémák mindig rejtve vannak. Fel kell kutatnunk őket. De megtesszük-e?

Egy materialista civilizáció termékei vagyunk, és azt akarjuk, hogy fizikai problémáinkat (tünetek és jelek) azonnal megoldják. Ezt várjuk el orvosainktól, és ez az, amit kapunk tőlük. Mi több, az orvostudomány is materialista beállítottságú. A szentnél-is-szentebb Tudomány nevében csak a látható, tapintható, érhető anyagot ismeri el. Mintha más nem is létezne.

A tudományos orvoslás szemében az ember nem több látható fizikai testnél

  • gondolatok és érzelmek (láthatatlan testek) nélkül
  • tudat (lélek) nélkül.

Mi több, az orvostudomány megtagadja az emberi lény valódi lényegét: a szellemet.

Pedig a betegség mindig a mélységből tör fölfelé, mielőtt megmutatkozna a felszínen.

A betegség a lélekben kezdődik: az OK. Megtelepszik a láthatatlan testben: a PROBLÉMA. Megmutatkozik a fizikai testben: a VÉGEREDMÉNY.

Drága mulatság nem korrigálni a problémát, mivel az továbbra is jelentkezni fog. Néha ugyanolyan formában, néha másképp. De az ugyanaz a rejtett probléma marad, amelyik figyelmeztet, és segítségért kiált. Minden alkalommal egyre hangosabban kiált, minden alkalommal egyre erősebb és erősebb gyógyszerekkel válaszolunk.

Egészen addig a napig, amikor a test végül egyszerűen nem bírja tovább, és felrobban. Ekkorra ez már vészhelyzet. Kórház. Műtő. Egyik vizsgálat a másik után. A polip végképp megragadott minket csápjaival. Kezdetét veszi a rémálom.

Betegségek okozása

Néhány betegséget maga az egészségügyi rendszer idéz elő. Ezek az orvosi eredetű betegségek, melyekről részletes leírást találunk Ivan Illich a “Medical Nemesis – The Expropriation of Health” (“Az Egészségügy Végzete és – Az Egészség Kisajátítása”) című könyvében.

Az egészségügy nem elégszik meg azzal, hogy kiiktatja a páciensek saját tulajdonságát, s megfosztja őket attól, hogy megéljék a fájdalom és a betegség valódi jelentését, hanem a tetejébe még jobban meg is betegíti őket.

Kénytelen vagyok a védőoltásokra gondolni, amelyek teljesen megtörik a gyermeki szervezet védekező mechanizmusát. Előfordul, hogy akár 35 oltáson is túlesnek, mire elkezdik az iskolát. Aztán meg csodálkozik az ember, hogy már megint fülgyulladás gyötri őket, később az allergia, a rák, a szklerózis multiplex, az AIDS és a többi. A betegségek listája hosszú egy immungyenge népesség körében.

Érdekes megjegyezni, hogy a védőoltások csak azután jelentek meg először, hogy a nagy járványok már természetes módon lecsengtek.

De az oltás veszélyeit sehol nem említik, sehol nem jelzik, hacsak nem váltanak ki erős reakciót rögtön a beoltás után.

Álbetegségek gyártása

A megelőzés nevében az ember támad, tör-zúz, rombol. És eközben anyagilag is tönkretesszük magunkat. Vegyük például a terhességet. Mi lehetne ennél természetesebb? Őseinknek is születtek gyerekeik, sőt, nagyobb számban is, mint ma, és ők ugyanolyan egészségesek és értelmesek voltak, mint a mieink, anélkül, hogy valaha is orvoshoz mentek volna.

De ez már a múlt. A megelőzés jegyében, vagy hogy a gyerek ne szülessen hibásnak, vagy nem tudom miért, az anyák gyaloggá válnak az egészségügyi rendszer sakktábláján. Nem az számít, Ő hogy van. A lényeg, hogy a baba “normális” legyen. Azaz, hogy megfelelejen a statisztikai normáknak.

Néha az anyát ultrahangos vizsgálatnak vetik alá. Ha a magzat beszélni tudna…!

Aztán ha hízni merne, az orvos egyből megdorgálja, és jól megijeszti. Ettől kezdve az anya aggódik. De a helyzet még rosszabb lesz, ha valami paraméter nem a normáknak megfelelően alakul, vagy kétséges.

Ekkor pokoli vizsgálódás kezdődik. Ha a magzat nem követi a menetrendet, mesterségesen beindítják a szülést, vagy császármetszést rendelnek el. És hogy a későbbi komplikációkat elkerüljék, az anyának ettől kezdve már csak császáros szülése lehet. Az úgynevezett “normális” szülésnél rutin beavatkozásnak számít az epiziotomia. Ez egy nagy, mély vágás a vaginán, azért, hogy megelőzzék a berepedést.

Egy nő életének minden természetes állapotát úgy kezelik, mint betegséget. Nem sorolom tovább, hogya nők testét hogyan rongálják, zsákmányolják ki, a lista egyszerűen túl hosszú.

Ám nem csak a nőkről van szó. A gyerekeket, akik nem illenek az elfogadott mintába, szintén gyógykezeléseknek teszik ki. Azt a gyermeket, aki fegyelmezetlen, vagy nem felel meg a szabvány statisztikai normáknak, “hiperaktívnak” nyilvánítják, és egy nem létező betegség miatt gyógyszerezik.

Ez a társadalom begyógyszerezése. A gyógyszergyárak ezt magyarázzák nekünk, és ezt számokkal is alátámasztják, hogy a gyógyszerek költségei nem haladják meg az összes egészségügyi kiadások 5%-át sem. És, hogy költségvetésük jelentős részét kutatásokra fordítják. Azt viszont nagyvonalúan elfelejtik közölni, hogy reklám és promócíós költségeik 2-3-szor nagyobbak, mint a kutatásra fordított összeg.

Azt sem említik, hogy ezek a kutatások a már létező, jól jövedelmező termékekre összpontosítanak, nem pedig újakra, amelyekre konkrét betegségek leküzdéséhez nagy szükség lenne. Azt sem tőlük tudjuk, hogy éppen a gyógyszeres kezelés az oka számos betegségnek és halálnak, s hogy a kórházi kezelési költségek egyharmadát a gyógyszerkiadások teszik ki.

Egy kis történelem

Az a fajta orvoslás, amit ma csinálunk, a betegségről szól. Vajon ez mindig így volt? Nem. Mivel a problémák túlnyomó része nem túl jelentős, és érzelmekre vezethető vissza, nem igényelnek különösebb orvosi beavatkozást. Ehelyett inkább az egyénnek van szüksége rá, hogy meghallgassák, tanácsokat kapjon, és biztassák.

Ezenkívül a nők azok, akik ügyelnek a család egészségére, akik konzultálnak az orvossal a gyerekeik és még a férjük nevében is. Az egészség mindig is a nők érdekeltsége volt.

Gondoskodni valakiről alapvetően női hivatás. Érzelmeket, intuíciót, felismeréseket, jó megfigyelőképességet, könyörületet, odaadást, szeretetet és bölcsességet igényel.

Ezek a tulajdonságok örökletesen női jellegűek, és általában erősebben fejlettek a nőkben, gyerekekben, idősekben, a szerény természetű emberekben, valamint az extraszensz képességekkel megáldott emberekben. Ez az, ami miatt az egészségápolást elsősorban nők látták el.

Családos anyák és nagyanyák gyógyító szereik tárházával. Dadák, bábák, kuruzslók, gyógynövényekkel gyógyító javasasszonyok stb. Empirikus (vagyis tapasztalati) alapokon gyógyítottak, a tapasztalatokra és a józan észre alapozva.

Az egészségügy nem került sokba, így a szegények számára is elérhető volt. Az emberek bölcs embereknek hívták őket. A hatóságok pedig úgy bántak velük, mint a boszorkányokkal és a sarlatánokkal.

Miután az – akkoriban mindenható – Egyház a betegségeket az elkövetett vétkekért járó isteni büntetésnek tekintette, a betegségeket, a szenvedést és a halált üdvösnek és hasznosnak találta. Ennek okán ellenezte az orvostudomány gyakorlását; amit egészen a 13. századig nem fogadott el. Ekkor az egyetemeken orvosi fakultások nyíltak, ahonnan a nők ki voltak tiltva.

Így született meg a hivatalos orvostudomány, amelyet már a férfiak uraltak. Az Egyház szigorú ellenőrzése alatt állt, amely kiterjesztette rá saját doktrínáit. A hatóságok által elismert orvoslás a babonákon alapult. Férfiak űzték, és a gazdagok érdekeit szolgálta. A hatóságok már nagyon hamar eltiltottak bárkit az orvostudomány gyakorlásától, akinek nem volt diplomája.

A férfiak megjelenése az egészségügyben egyben a nők által végzett orvoslás felszámolásának kezdetét jelentette. Azét az orvoslásét, mely gyakorlatias, hatékony és megfizethető volt.

Miért űzzük mégis szinte kizárólag a betegség központú orvoslást? Ami ráadásul egy vagyonba kerül.

A válasz: a hatóságok rákényszerítik a gyógyászokat, hogy az ő érdekiket szolgálják. Akár a sötét középkor inkvizíciós vallási törvényeiről, akár napjaink egészségügyi törvényeiről van is szó, az eredmény mindig ugyanaz.

Emberek egy kis, kiváltságos csoportja törvényeket alkot, hogy uralhassa, kiszipolyozhassa a többséget; főleg azokat, akik a legnagyobb szükségben szenvednek a társadalmunkban. A történelem egyszerűen megismétli önmagát.

Felhasznált irodalom: Ghislaine Lanctot: The Medical Maffia/Rejtélyek szigete

Hamer doktor, minden túlzás nélkül korunk Galileije

Hamer doktor, minden túlzás nélkül korunk Galileije - Út az egészséghezDr. med. Mag. theol. Ryke Geerd Hamer
(belgyógyász szakorvos, fizikus és a teológia magisztere)

Hamer doktor, minden túlzás nélkül korunk Galileije.

Galilei esetében nem sok vizet zavart a hétköznapi ember számára a naprendszerünk keringési elmélete. Azonban a megbetegedések kialakulásának ismerete ÉLET-HALÁL KÉRDÉS minden épeszű és józan gondolkodású ember számára. Galilei felismerése az Egyház világnézetére és mindentudóságának látszatára volt hiteltelenítő hatással. A jóságos, szerető Istent képviselő, teljhatalmú Egyház hajszál híján máglyára küldte. Az élve elégetést Galilei úgy úszta meg, hogy “esküvel letagadtatták vele” korszakalkotó felfedezését. Ez az inkvizíciós motívum visszaköszön 1986-ban, amikor a Hamer doktor ellen indított Bírósági Eljárás végén megfosztották őt orvosi hivatásának gyakorlása jogától, szó szerint az ítélet: “Nem tagadja le esküvel a Rák Vastörvényét, és nem tér meg az akadémikus orvostudományhoz.” Hátborzongató megélni a való világunkban, hogy a lelketlen Pénzérdek hogyan próbálta meg Hamer doktort elhallgattatni. Az Életnek, az Igazságnak azonban nem lehet gátat vetni. Mert az igazság megismételhető.

Korszakalkotó felfedezése szükségtelenné tesz számos költséges és haszontalan, fél-megoldás jellegű gyógykezelést. A korunkban Istent és Igazságot képviselő Hatóságok eljárás alá vonták. Szervezett lejárató kampányt indítottak ellene, és az addig nagyra becsült és nemzetközileg elismert feltalálót és újítót hirtelen sarlatánnak titulálták. Az igazán szembetűnő, hogy a németországi újságok és televízióadók kórusban és szinkronban szajkózták a mocskolódást. Szó sem esett a hihetetlen gyógyulási eredményekről! (A Burgaui GNM-klinikán 6500 “menthetetlennek” nyilvánított rákos beteget láttak el, melyből 5 év múlva bizonyítottan 5900-an éltek, sőt élnek is!) Hamer doktort idős kora ellenére két alkalommal börtönbe zárták. Tessenek ebbe belegondolni.

Egyetlen bűne az, hogy nem tartotta titokban a felfedezését. Állítólag többször megpróbálták megmérgezni, a rendőrség zaklatta, és több, mint 60 alkalommal próbálták meg kényszer-elmegyógykezelni. Mivel Hamer doktort nem sikerült elhallgattatni, a nagy mennyiségű hitelesített, és egyértelmű bizonyíték birtokában nem sikerült meghazudtolni, egyéb nézetei miatt “jogi eszközökkel” száműzték Ausztriából, Németországból, Franciaországból, Spanyolországból. Jelenleg Norvégiában él, kutatásokat végez és publikációkat készít.

Hamer doktor életrajza

Ryke Geerd Hamer 1935-ben a Rajna-vidéken született. Az édesapja protestáns lelkész, édesanyja firenzei családból való, egy optimális keverék állhatatosságból és kemény-fejűségből, egyrészről fantázia, másrészről szív. Teológiai, fizikai és orvosi egyetemi végzettségeket szerez. Ezután pszichiátriára, neurológiára és belgyógyászatra szakosodik. Doktori disszertációját az agyi tumorokról írja. Tizenöt éves gyakorlati tapasztalattal a háta mögött, feleségül vesz egy orvostanhallgató lányt, majd négy gyermekük születik.

Ami őt ebben az életszakaszában leginkább lefoglalja, az a pszichózisok (elmebajok) eredetének kutatása. A lökést a pszichiátriai zártosztályok pácienseinek embertelen helyzetével való megütközés adja. Mégis, az események – amelyeket az élet állított elébe – vezetnek el ahhoz, hogy tanulmányait félbeszakítja. Aztán tíz évvel később megoldást talál és visszatér az elmebajokra is, a betegségnek egy új megértésével gazdagodva, amelyekhez a rákkutatás területén folytatott vizsgálatai által jutott.

1978. augusztus 18-án a tizenkilenc éves fiát, Dirk-et, aki éppen Korzika Cavallo szigeténél, egy lehorgonyzott csónakban aludt, lőfegyverrel súlyosan megsebesítik. Száztizenegy nap haláltusa után Dirk az apja karjaiban hal meg – micsoda sokk ez egy édesapának!

A rákövetkezendő hetekben, Hamer hererákban betegedik meg, de a hagyományos orvostudományból tanultak alapján még nem látja meg a közvetlen összefüggést az elszenvedett trauma* és a betegség között. A saját onkológusai szembesítik a brutális diagnózissal: “Dr. Hamer, Önnek rákja van, és körülbelül 1 százalék esélye a túlélésre?…”

Betegsége ellenére Hamer tovább dolgozik egy, a Müncheni Egyetemhez tartozó klinika nőgyógyászati osztályán, ahol kb. kétszáz rákos beteget kezelnek. Mély tapintattal egymás után kérdezi meg a pácienseket a betegségükről, és rájön arra, hogy ők mindannyian – ahogy ő maga is – a tumor megjelenésének hónapjaiban egy súlyos traumát (érzelmi megrázkódtatást) szenvedtek el. Mivel Hamer felfedezéséről beszélni merészel a bajor televízióban, a kórháztól megkapja a felmondását. Eddig az időpontig Hamer már összeállított egy dossziét kétszáz anamnézissel (kórtörténettel) és folytatja a kutatást egy másik klinikán Kölnben, ahol főleg tüdőrákos betegeket kezelnek. Ott megállapítja, hogy a tüdőrákot sem a dohány okozza, ugyanis a betegek felénél nemdohányzókról van szó! Ezen túl felfedezi ugyanazt az “Ok-Következmény” kapcsolatot, a sokkélmény valamint a betegségek kitörése (megjelenése) között, mint ahogy azt már Münchenben megfigyelhette. Csakhogy itt ezúttal a traumának egy más fajtájáról van szó, mint amit a nőgyógyászaton megfigyeltek.

1981 őszén, a Tübingeni Egyetem Orvostudományi Karán – ahol ő maga is orvosi diplomáját szerezte – nyújtja be habilitációs beadványát Hamer, amelyhez kétszáz beteglapot mellékel, és hetven eset részletes leírását, amelyet a különböző illetékes osztályok orvosai az ő felfedezéseinek felülvizsgálata után hitelesítettek.

Tréfásan így szólt erre az ő egykori professzora: “Hamer doktor, ez túl szép, hogy igaz legyen… De ha még úgy is volna, közel lehetetlennek tűnik, hogy pont maga fedezte fel ezt. De félre a tréfával, mihamarabb meg kell vizsgálnunk, itt az én intézményemben.”

Mégis anélkül, hogy az Orvostudományi Kar bármilyen okot megnevezett volna, nem engedélyezi az adatok ellenőrzését, és 1982-ben az összes beteglap hirtelen eltűnik.

Ennek következtében a Tübingeni Egyetem százötven orvosa nem tudta ellenőrizni Dr. Hamer felfedezéseit, és ezzel azok továbbra sem voltak tudományosan igazoltak, elismertek, alkalmazhatóak.

Ettől a pillanattól kezdve Dr. Hamer számára egyfajta vesszőfutás kezdődik, ami végül 1986-ban éri el csúcspontját, amikor elveszik tőle az orvosi praktizálás jogát, szó szerint az ítélet: “Nem tagadja le esküvel a Rák Vastörvényét és nem tér meg a hagyományos orvostudományhoz.” Az inkvizíciós fogalmazás utal a döntés beállítottságára.

(A “Rák Vastörvénye”: Hamer így nevezte el az általa felfedezett Ok-Következmény kapcsolatot. Miután Hamer saját magán is alkalmazta felfedezését, ma kitűnő egészségnek örvend.) Ezt az ítéletet a bíróság “feltehetően demencia” (szellemi elbutulás) miatt megerősíti. Egészen 1989. december 9-ig várnia kell, amikor felfedezéseit egy Prof. Birkmayer által aláírt jegyzőkönyvben végre hivatalosan is elismerik. Prof. Birkmayer az orvostudományok és a vegytan doktora, a Bécsi Egyetem rákkutatási tanszékének vezetője.

De még ez sem elég, hogy helyt adjanak az újból és újból benyújtott orvosi visszahelyezési kérelmének, sem hogy az egészségügyi rendszer és a média kitartó bojkottját megtörjék. Hamar világossá válik, Dr. Hamer nemkívánatos, mert túl sok érdek forog kockán: gazdasági, pénzügyi, ideológiai és hatalmi érdekek. Az egészségben nincs üzlet.

Ez odáig vezet, hogy 1997-ben elítélik, mert a korábbi praxiseltiltás ellenére, három beteg emberrel, azok egészségéről beszélgetett (bármi ellenszolgáltatás nélkül!). A bíróság a beszélgetéseket kezelésnek nyilvánította és ezzel őt börtönbüntetésre ítélte, mert hivatás-gyakorlási tilalmát megszegte. Hamer több mint egy évet tölt el börtönben, és ebből a tapasztalatából erősebben kerül ki, mint addig valaha.

Hamer doktor minden szervezett támadás és lejáratókampány ellenére kitartott, és 1998. szeptember 8-án és 9-én a szlovákiai Trnava Egyetem végrehajtja és hatóságilag igazolja a Új Orvostudomány maradéktalan helytállóságát.

Miután az illetékes Tübingeni Egyetem 28 éve megtagadja Hamer doktor felfedezéseinek felülvizsgálatát – holott már több Bírósági Végzés is kötelezi rá, – a nagyszombati Trnava Egyetem végrehajtotta az Új Medicina tudományos felülvizsgálatát, és hatóságilag igazolta annak helytállóságát.

Az Új Orvostudomány IGAZ. Hiszünk a szemünknek?

Letölthető:
Orvostudomány a feje tetején
Új Orvostudomány

Feketelistára került 28 gyógyszer

Feketelistára került 28 vény nélkül kapható gyógyszer Franciaországban

Franciaországban 28, vény nélkül kapható gyógyszer került feketelistára egy fogyasztóvédelemmel foglalkozó magazin összeállításában. Ezek olyan enyhébb betegségek elleni szerek, mint a köptetők, torokfertőtlenítők vagy gyulladáscsökkentők. A listán több itthon is népszerű gyógyszer is szerepel.

Feketelistára került 28 vény nélkül kapható gyógyszer - Út az egészséghez

Szomorú nap ez azoknak, akik Münchausen báró módjára önmagukat szokták gyógyítgatni orvosi segítség nélkül, ugyanis egy fogyasztóvédelemmel foglalkozó francia lap, a 60 millions de consommateurs bevizsgált 62, vény nélkül kapható gyógyszert, és ebből 28-ról megállapította, hogy erősen érdemes kerülni, mert sok esetben a használata többet árt, mint használ.

A megfázás elleni gyógyszerek közül több Franciaországban népszerű típus is feketelistára került, mint például az Actifed, a Dolirhume, a RhinAdvil és a Nurofen Cold. Mind a négy gyógyszer egy ütős koktél erős, párhuzamosan működő hatóanyagokkal, mint például a pszeudoefedrin, illetve az ibuprofen vagy a paracetamol. Ezeknek az együttes használata hatásos, de komoly mellékhatások is felléphetnek, és használatuktól megnő a szélütés, valamint a szívelégtelenség esélye, ugyanis egyfajta villámháborút indít a készítmény a szervezet ellen.

Egy francia professzor ahhoz hasonlította ezeket a gyógyszereket, mintha egy aknavetővel akarna az ember egy orrdugulást megszüntetni.

A listán szerepeltek még inhalátorok is, valamint olyan itthon is forgalomban lévő cukorkák, mint a Strepsils, aminek a használata torokfájás esetén indokolatlan az újság szerint.

A cikk kitért arra is, hogy az emberek nem veszik figyelembe eléggé a betegtájékoztatót, és simán leszedálják magukat köptetőkkel, mielőtt beülnek vezetni, és terhes nők is simán beszednek ibuprofen- vagy aszpirintartalmú tablettákat, aminek a szedése kifejezetten veszélyes a magzatra nézve.

A lap felhívja a figyelmet a recept nélkül kapható készítmények szedésekor tapasztalt mellékhatások bejelentésére is, ezt Magyarországon többek között online is megtehetik a betegek, ezen a linken keresztül, az Országos Gyógyszerészeti és Élelmezés-egészségügyi Intézet (OGYÉI) honlapján.

(via Thelocal.fr)

A só mindennapos utánpótlása ezért fontos

A só egy igen régi természetes képződmény. Akkoriban ugyan nem beszélhettünk finomított, jódozott, adalékolt, káliumozott, stb. konyhasóról, ez “mai” találmány. Minden rossz, ami a sóról elmondható, az a fenti élelmiszeripari képződményekre vonatkozik (asztali konyhasó). Minden jó pedig az ősi, természetben megtalálható sóra.

Néhány gondolat Dr. med. Fereydoon Batmanghelid A Tested Vízért Kiált! c. könyvéből

Ezért fontos a só mindennapos utánpótlása - Út az egészséghez | Parajdi SóA só minden élőlény számára életfontosságú. Ez különösen érvényes asztmás, allergiás és autoimmun megbetegedésekre. Víz, kálium és só együttesen szabályozzák a szervezet vízháztartását. A víz a szállító szerepét betöltve a sejtek anyagcsere folyamatainál keletkező bomlástermékeket távolítja el. A sejten belüli vízháztartásért a kálium felelős, mennyiségbeli arányában. A növényvilágban is a gyümölcsök húsának keménysége a kálium által megkötött víztől függ. A napi ételeink sok káliumot tartalmaznak az elfogyasztott gyümölcsök és zöldségek formájában, de szinte sót alig. Ezért fontos a só mindennapos utánpótlása. Só vizet von el a sejtekből, így biztosítja a sejten kívüli vízháztartást. Szervezetünkben alapjában véve két “tenger” van az egyik a sejten belüli, a másik a sejten kívüli. Az egészségünk e két “tenger” egyensúlyától függ. Ezt tudjuk biztosítani elegendő víz bevitellel, káliumban gazdag gyümölcsök és zöldségek, valamint egy természetes só fogyasztásával.

A vízhiány hatása a szervezetre

Ha nem veszünk magunkhoz elegendő vizet, vízhiány lép fel. Ebben az esetben a szervezet a sejten kívüli vízháztartásból veszi el a szükséges vizet, a vízhiányban szenvedő sejtek életben tartásához. Végszükség esetén a szervezet a sejten kívüli vízből képes az életfontosságú sejtekbe vizet bepréselni.

Az extracelluláris víz mennyiséget a szervezetünk egy óvintézkedéssel tartja meg: a vesének parancsot ad sót visszatartani, ami a sejten kívüli vizet megköti, tehát az ödéma (vizenyő) kialakulásáért a vízhiány a felelős.

Ha az intercelluláris víz mennyiséget krónikusan az extracelluláris vízből kell a szervezetnek bepréselni, ezzel együtt növelni kell a bepréseléshez szükséges nyomást. Ez a nyomásnövekedés jelentkezik Hypertonie, azaz magas vérnyomás formájában. A felgyülemlett víz később okozhat tüdő ödémát (asthma – cardiale) is.

A terápia ezeknél a betegségeknél: a vízhiány megszüntetése.

A víz felvételével a szervezetet nem szabad túl terhelni, hanem lassan, szakaszosan kell inni, addig míg a vizelet mennyisége megegyezik a bevitt víz mennyiségével.

Ha elegendő vizet iszunk, sót mosunk ki a szervezetünkből. Ahogy csökken a só és nő a víz mennyisége, már nem kell a szervezetnek a vizenyő folyadékot visszatartani. Így meg tudunk szabadulni a szövetekben – óvintézkedésként, vízhiány miatt – megkötött víztől. Ne szedjünk vízhajtót, a víz a legjobb vízhajtó szer (diureticum).

A só csodás hatásai

A sónak a szervezetünkben, a vízháztartás szabályozásán kívül még más szerepe is van, például:

  • A só egy természetes antihisztamin. Asztma esetén ugyanolyan hatásos, mint egy inhalációs-spray, csak mellékhatások nélkül. Asztmás rohamnál igyunk két-három pohár vizet és tegyünk a nyelvünkre egy csipetnyi természetes sót.
  • Só védi a sejteket – különösen az agysejteket – az elsavasodástól.
  • A vesének szüksége van sóra a túltengésben lévő savak leépítésére, és azoknak vizelettel történő kiválasztására. Ha a szervezet sóban szegény, egyre jobban elsavasodik.
  • A só fontos a lélektani és érzelmi zavarok kezelésében. A depresszió kezelésénél használt Litium a sót próbálja meg helyettesíteni.
  • A só fontos szerepet tölt be az agyban a serotonin- és a melatoninszint konstans fenntartásában. Ha elegendő víz és só van a szervezetben, akkor mint természetes antioxidánsok eltávolítják a toxikus salakanyagokat, így nem kell esszenciális aminosavakat, mint pl. tryptophan és tyrosin a szervezetnek feláldozni. Ugyanis a tryptophan szükséges a serotonin, melatonin és tryptamin képzéséhez.
  • A só szükséges a rák megelőzésében és kezelésben. A rákos sejtek oxigén jelenlétében elpusztulnak. Ezek un. anaerob organizmusok, amelyek oxigénhiányos közeget igényelnek. Ha elegendő víz van a szervezetben és a só megnöveli a vér mennyiséget, akkor a cirkuláló vérrel az oxigén mindenhova eljut, és az így aktivált és motivált immunsejtek bejutnak a rákszövetbe és elpusztítják azt. A dehidratáció gyengíti az immunrendszert.
  • A só fontos az izomzat és az erőnlét fenntartásához.
  • Só csökkenti a szívritmus zavarokat és fontos szerepet játszik a vérnyomás szabályzásában. A víz : só aránya nagyon fontos. Egy só szegény táplálkozás magas víz fogyasztás mellett egyes embereknél magas vérnyomáshoz vezethet. A logika egyszerű. Ha Ön vizet iszik, de sót nem eszik, akkor nem marad elég víz a vérkeringésbe, hogy a véredényeket teljesen feltöltse.
  • A só fontos alvás zavaroknál Egy természetes altató.
  • Cukorbetegségnél a só segít a vércukor szintet egyensúlyban tartani és csökkenti az inzulin szükségletet. A víz és só csökkenti a szem és érrendszeri károsodásokat.
  • A sejteknek szükségük van sóra a hidroelektromos energia fejlesztéséhez. Ugyanis a só szállítja az elektromos áramot a sejtekhez.
  • A só fontos szerepet játszik az idegsejtek közötti összeköttetésben és az információ feldolgozásában.
  • A só szükséges az emésztéshez, a tápanyagok felszívódásához.
  • A só tisztítja a tüdőt, a hörgőket és segít a slejm felszakításában.
  •  A só felbontja, meglágyítja a nyálkát a tüdőben. (asztma, emfizema- tüdőtágulat, mukoviszidose)
  • A só nyelvre téve megállítja a száraz köhögést.
  • A só szükséges a hurut és az arcüreg lerakódásainak felszakításához.
  • A só a köszvény és az arthritis (izületi gyulladás) megelőzésében fontos szerepet tölt be.
  • A só megakadályozza az izomgörcsöket.
  • A só megakadályozza a túlzott nyáltermelést. Túlzott nyáltermelés só hiányt jelez.
  • Az osteoporose – csontritkulás – egyes esetekben a víz és a só hiányára vezethető vissza.
  • Sóra van szükség a csontozat erősítéséhez.
  • A só, mivel szerepet játszik a serotonin- és a melatonin szint konstans fenntartásában és ezek szabályozzák közérzetünket, mint pl.: önbizalom, pozitív gondolatok. Így a só közvetetten befolyásolja személyiségünket.
  • A só fontos a libido megőrzésében.
  • A só segít a toka csökkentésében. Ugyanis a só hiány miatt a nyálmirigyek több nyálat termelnek, hogy segítsék a rágást és a nyelést. Valamint hogy elegendő vizet szolgáltassanak a gyomornak a táplálék felbontásához. A vérkeringés a nyálmirigyekben megnövekszik és a véredények víz áteresztővé válnak, hogy a mirigyeket több vízzel lássák el a megemelkedett nyál termelés érdekében. A véredények már nemcsak a mirigyek körül, hanem a nyakban, az állban és az arcban is víz áteresztővé válnak és itt is víz gyűlik össze.
  • A só megvéd a visszerek és a hajszálér repedéstől.
  • Asztmásoknál fontos megemlíteni, hogy amilyen fontos a só, olyan káros a sok kálium. A magas kálium tartalmú gyümölcsök- pl. narancs, banán, vagy a sportitalok asztma rohamokat okozhatnak. Ezért célszerű ezeket egy kicsit megsózni, hogy a nátrium és kálium egyensúlyát fenntartsuk.
  • Sportolás előtt egy kevés só megnöveli a tüdő kapacitását és a túlzott izzadást meggátolja.

Talán nem is gondoltátok, hogy milyen fontos a só. A lényeg a mértékletesség és az egyensúly.

Ezért fontos a só mindennapos utánpótlása - Út az egészséghez | Himalaja Só

A homeopátia hazugság

Európa döntött – A homeopátia hazugság és még veszélyes is!

Semmilyen érdemi bizonyíték nincs arra, hogy a homeopátia tényleg használ (az ezt állító tanulmányok tudományosan nem állják meg a helyüket), ellenben kártékony nagyon is lehet – állapítja meg az európai tudományos akadémiák közös testülete. Az EASAC állásfoglalása áttörést jelenthet az áltudományos orvoslás elleni küzdelemben. Most a döntéshozókon a sor, hogy megfogadják a tudósok javaslatait.

A homeopátia hazugság - Út az egészséghez | Legyen FITT
A homeopátia alapelvei ellentmondanak a fizika és a kémia törvényeinek, és soha nem jelent meg egyetlen valódi bizonyíték sem, ami igazolná a homeopátiás gyógymódok hatékonyságát – állapítja meg friss állásfoglalásában az EU tudományos akadémiáinak közös szervezete.

Egyetlenegy betegség esetében sincs masszív, kísérletileg megismételhető bizonyíték arra, hogy a homeopátia működne; amikor a homeopátiás szerek után javul a beteg állapota, az egyszerűen a placebohatásnak tulajdonítható – teszi világossá az Európai Akadémiák Tudományos Tanácsadó Testülete, az EASAC (a szervezet tagjai az összes EU-ország, plusz Norvégia és Svájc tudományos akadémiái).

A vezető európai kutatókból álló testület állásfoglalása azért is fontos, mert európai szinten még nem volt ehhez hasonló súlyú és ilyen egyértelműséggel fogalmazó, félreérthetetlen, közös, konszenzusos álláspont. Előzmények már voltak: Ausztráliában és Amerikában is egyre keményebben nekimegy a hivatalos egészségügy a homeopátiának. Nálunk a kontinensen a svéd tudományos akadémia lett ennek az élharcosa: a Magyar Tudományos Akadémia is őket követve szorgalmazott végre hatékonyabb fellépést és hatósági lépéseket, most pedig mindez összeurópai szintre jutott. A vezető európai tudósok most azt mondják ki, hogy a homeopátia tudományosan értelmezhetetlen, a homeopátia-pártiak állításaival szemben, kísérletileg nem igazolt – és még veszélyes is lehet.

Mivel olyan alternatív medicináról van szó, amely a „hasonló a hasonlót gyógyítja” mágikus elvéből kiindulva olyan mértékben felhígított, értelmezhetetlen oldatokkal próbál kúrálni, amelyeknek az előállításához a Föld teljes vízkészlete sem lenne elég, és aminek a működési mechanizmusát maguk a gyakorlói sem tudják megmagyarázni, a hivatalos orvostudomány elutasítása nem lenne meglepő. Csakhogy a helyzet az, hogy elég sok orvos ad egyúttal homeopatás kezelést is, a homeopatás gyógyszergyárak piaca meg úgy pörög, mint a 220-ba nyúlt egyszeri homeopata kezében ütve-rázogatás közben a potenciálás alatt lévő fiola.

A homeopátiás készítményeket ma nálunk is gyógyszerként, gyógyhatású készítményként lehet reklámozni és árusítani, és a közvélemény rendesen meg is van dolgozva: közvélemény-kutatásokban a válaszolók többsége úgy gondolja, hogy a homeopátiás szerek jobbak, mint a hagyományos gyógyszerek. Ez az, amivel szemben most határozottan felszólaltak az európai akadémikusok. „A megfelelően kontrollált, igazolható bizonyítékok elemzése alapján a homeopátiás készítmények állítólagos klinikai hatékonysága megmagyarázható a placebohatással, vagy a rossz kutatástervezésnek, a véletlennek, statisztikai hibának, vagy publikációs torzításnak tulajdonítható” – írja az állásfoglalás.

Utóbbi az a jelenség, amikor a lelkes, ámde elfogult kutató sok elvégzett kísérlet után csak annak az egynek az eredményéről ír tanulmányt, ami igazolja az előzetes elképzeléseit (itt: a homeopátia hatékonyságát), de a torzítás sok más módon is megnyilvánulhat. Például úgy, hogy eleve túl kevés, statisztikailag nem releváns kísérleti alanyt vizsgáltak meg, vagy éppen nem vették figyelembe, hogy a placebohatásnak köszönhetően szó szerint bármi javíthat egy beteg állapotán, ha a páciens hisz benne: egy fehér köpeny, egy hatóanyag nélküli tabletta vagy akár egy pohár víz – utóbbi azért is idekívánkozó példa, mert lényegében ez maga a homeopátia esszenciája.

A homeopátia hazugság - Út az egészséghez | Legyen FITTAzon kívül, hogy a homeopátia kísérletileg nem igazolt, és elméletileg sem sikerült összhangba hozni a természettudomány bevett elméleteivel, még árthat is: a homeopátiás karkötőjét kóstolgató és attól ólommérgezést kapó kisbaba esete extrém példa, az azonban már sokkal inkább rendszerhiba, hogy a homeopátiát sokan nem kiegészítő jelleggel használják, hanem a valódi orvoslással szemben részesítik előnyben, és emiatt nem vagy csak később jutnak hozzá orvosi ellátáshoz.

Nem nagyon mérhető, de legalább ilyen fontos az áttételes hatás: a homeopátia „alááshatja a páciens és a közvélemény bizalmát a tudományos bizonyításban”. Hogy akkor mi a teendő? Az EASAC nem akarja betiltani a homeopátiát, erre természetesen sem jogköre, sem reális lehetősége sem lenne, és mint állásfoglalásukban írják, a fogyasztói szabadságot sem akarják korlátozni.

Azt azonban nagyon is szeretnék, hogy a páciensek ne legyenek átverve, és legalább jobban informálva dönthessenek, ha az egészségiparban tevékenykedők „olyan termékeket ajánlanak nekik, melyekről tudják, hogy biológiailag nem hatékonyak”.

Több konkrét javaslatuk is van

1. A homeopátiás szereket kötelező legyen ugyanolyan hatékonysági, biztonsági és minőségi vizsgálatoknak alávetni, mint a hagyományos gyógyszereket, magyarán ne lehessen csak úgy, bemondásra hivatkozva azt állítani, hogy egy homeopátiás készítmény működik, ugyanolyan szigorú bizonyítási eljárásra legyen szükség, mint a rendes gyógyszereknél. Ez most Magyarországon sincs így: egy kiskapunak köszönhetően a homeopátiás szerekről nem kell megmondani, hogy az mire is lenne jó pontosan, így pedig a hatékonyságáról sem kell állítani semmi konkrétat, így is forgalomba kerülhet. A helyzet más európai országokban is hasonló, és mindez nem csak az emberi készítményeknél van így: a homeopátiás állatorvoslásnak nagy divatja van, az alulszabályozottság ott ugyanúgy probléma.

2. Az állam, illetve a társadalombiztosítás ne támogasson homeopátiás szereket, ha azoknak nem bizonyították a hatékonyságát (mint láttuk, ilyenek nincsenek). Bár Svájcban például népszavazáson döntöttek arról, hogy a helyi tb a homeopátiát ugyanúgy finanszírozza, mint a rendes gyógyszereket, az, hogy egy készítmény működik-e vagy sem, nem népszerűségi, hanem tudományos kérdés, így hát közpénzek se menjenek rá csak azért, mert vannak, akik hisznek benne.

3. Jelenleg a homeopátiás szerek dobozáról elég kevés derül ki arról, hogy mi is a szer tartalma. Az európai állásfoglalás most azt javasolja, hogy itt se legyen kivétel, és a gyártók ugyanúgy kötelesek legyenek ráírni a pontos hatóanyag-tartalmat és a mennyiséget (az extrém hígítás miatt mondjuk ezt nem lesz könnyű, de ez legyen az ő bajuk) a készítményre, mint egy gyógyszernél.

4. És végül a reklámok: ezekben se lehessen csak úgy azt állítani, hogy egy szer hatékony és biztonságos – ilyesmit megint csak bizonyítási kényszer terhe mellett lehessen mondani, különben a fogyasztó megtévesztéséről van szó.

A közvélemény felvilágosítása mellett az európai akadémiák most a döntéshozókhoz, politikusokhoz és szakmai szervezetekhez fordulnak: egyrészt az Európai Unió szintjén, egy, a mainál jobb közös szabályozási keretrendszerért, másrészt pedig a tagállamok (a többi mellett így tehát Magyarország is) egészségügyi vezetéséhez, hogy tegyék meg a szükséges lépéseket azért, hogy a homeopátia ne téveszthesse meg a beteg embereket.

Forrás: http://www.vitalzone.hu